Eseményeink

Mítosz vagy modern valóság?

Kalandozások a védikus szimbolika világában
II. rész

A brit birodalom indiai hódításainak nem várt pozitív folyományaként a XIX. század során az ókori India szellemi kincsei angol közvetítéssel lassan eljutottak a nyugati világ gondolkodóihoz.

Az upanishádok és a Bhagavad Gíta mellett – hogy csak a legfontosabbakat említsük – a Védák is ismertté váltak az európai érdeklődők előtt, így a Rig Védát is lefordították a nyugati nyelvekre, hogy aztán az indiai kultúrára sokszor ferde szemmel tekintő tudósok martalékává váljon. A szükséges lelki műveltséggel nem rendelkező kutatók magyarázatai nyomán az a nézet terjedt el, hogy a Rig Véda nehezen érthető, homályos himnuszai mögött egy primitív, olyan ókori nép vallása rajzolódik ki, amely állandóan háborúban állt a szomszédaival, és ezen harcok sikeres megvívása érdekében könyörög folyton a természeti erőkben megnyilvánuló istenek oltalmáért.

De vajon tényleg ez lenne az igazság? Nem lehetséges, hogy a nyugati tudósok vizsgálódásai – az akkor már egyre nagyobb teret nyerő materialista-ateista felfogás alapjain állva – csak a Védák felszínét érintették, és a valódi jelentés nem tárulhatott fel előttük?

Ezen kérdések megválaszolása érdekében Sri Aurobindo segítségét vesszük igénybe, és az ő útmutatásai alapján kísérletet teszünk arra, hogy elemezve a védikus szimbólumokat megismerjük az ősatyák Védákba zárt üzenetét, ami az istenkeresés ragyogó útjának belső részletes térképét tárja a szemünk elé.